Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Író: Jennifer Niven
Oldalszám: 432
Eredeti cím: All The Bright Places
Megjelenés éve: 2015. november 18.
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Sorozat: Dream Válogatás

Fülszöveg: Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a "természet csodáit", de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak...
Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott,
jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.

SPOILER MENTES értékelés: Kevesebbet vártam, és többet kaptam ettől a könyvtől. A fülszöveg ötszörös elolvasása után, azt hittem mindenre kész vagyok. Úgy éreztem, felkészültem mindenre, hogy nem tud majd akkorát ütni ez a történet, hogy megint teljesen zombivá változzam. Ó, pedig nagyon is sikerült neki. Jennifer Niven kisasszony olyan könyvet írt, hogy még a virágok is kinyílnak tőle. Télen. A Veled minden hely ragyogó, egy különleges, egyedien megírt történet, tele varázslatosan sziporkázó karakterekkel. A könyv olvasása közben végig tavaszi hangulatom volt, még ha a ház falának túloldalán szürke is volt az ég. Megmosolyogtatott, és imádtam az ezerarcú Finchet, hogy mindig mutatott valami újat, az élet azt az oldalát látta, amit manapság az emberek nem képesek észrevenni. Nem hiszem, hogy olvastam életemben még egy ilyen könyvet. Témaként főszerepet játszik az elítélés, amit nekem minden porcikám ellenez. Tetszett, hogy a történet nem egy eget rengető, világmegváltó, békefelszabadító dolog miatt emelkedik ki a többi közül. Hétköznapiasan volt egyedi, és ezért tudta simán elnyerni a tetszésem. Ezek mellett az írónő két olyan főszereplőt alkotott meg, akiket nem lehet nem szeretni. Violet és Finch kalandozásai beragyogják az olvasók szívét, kapcsolatuk szépen, aprólékosan alakul ki a szemünk előtt, és a végén valami hihetetlenül lenyűgöző kötelék lesz köztük. (Mondjuk egy dologgal nem szimpatizáltam, mégpedig azzal, ahogy Violet viselkedett a könyv elején Finch-csel. Nem tartottam korrektnek.) Ha lehetne egy kívánságom, akkor minden egyes lánynak (persze aki megérdemli, mert hát egy ilyen fiút nagyon ki kell érdemelni) kívánnék egy Finchet. A boldogság fehér fénysugárként ragyogja végig a történetet (jó párszor persze vannak olyan dolgok, amik nem igazán sorolhatóak a boldogság fogalmába), és aztán jön a sokk. Amikor beütött az a bizonyos krakk, (amit pontosan le is írok a spoileres értékelésben) úgy éreztem, nem akarom befejezni a könyvet. Éreztem, mi lesz a vége, és hogy őszinte legyek, inkább éltem volna boldog tudatlanságban, és úgy, hogy nem fejezem be a könyvet, mint úgy, hogy befejezem, de lelkileg összetörök. Persze befejeztem, és igen, jött a zombi-hatás. Úgy éreztem, mintha minden érzelmemet kiszipolyozták volna a testemből, és már nem lennének emberi érzéseim. Végigsírtam az utolsó 20 oldalt, pedig nem vagyok egy nagy sírós. Szóval készüljetek fel, hogy Niven kisasszony keményen rombolja le a boldogság illúzióját.

Ha érdekel Theodore Finch és Violet Markey története, vagy esetleg kíváncsi vagy, mi Indiana állam legmagasabb pontja, rendeld meg itt a könyvet!: Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó - kartonált

SPOILERES értékelés: Oké. Oké. Nem hiszem, hogy én ezt a végkifejletet akartam. Sőt, szerintem senki sem akarta ezt. Nem tudom, hogy a szokványos happy end-el jobb-e lett volna, de abban biztos vagyok, hogy nem, és nem és nagyon nagyon nem vagyok megelégedve azzal, hogy Finch meghalt. Soha életemben, (mondom SOHA) nem sokkolt még le ennyire, hogy meghalt egy főszereplő. Már az is teljesen abszurd dolog, hogy meghalt egy főszereplő. Hát milyen befejezés ez, kérem szépen? Ha Violet hal meg, akkor még nem is lett volna ekkora a sokk, mert érte nem is igazán voltam oda, csak a végén szerettem meg, de Finch? Theodore Finch??? Elképzeltem a jelenetet, ahogy kihúzzák a tó fenekéről, és esküszöm éreztem, ahogy elfogynak az érzéseim. Még most is, mikor rágondolok, elfog az elkerülhetetlen sírógörcs, és úgy szorul össze a szívem, mintha bontógolyóval két oldalról préselnék össze. Már mikor Finch eltűnt, éreztem, hogy valami itt nem lesz jó. És ami a legdurvább, hogy el sem akartam hinni, hogy meghalt. Még a temetésén is biztos voltam benne, hogy nem, az nem Finch volt, Finch él és virul, boldogan váltogatja a személyiségeit, kitartóan járja az utakat a jó után kutatva. Tudom, tudom, lehet nem kéne, hogy egy könyv ennyire erős érzelmeket váltson ki belőlem, de mégis megtörtént, és ennek is el kellett egyszer jönnie. De biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezután a könyv után, nem tudta mit is kezdhetne az életével. Na jó, itt abba is hagyom, mert végén elkezdek sírni, és akkor volt laptop, nincs laptop!

Kedvenc főszereplő: Nos, természetesen Finch. Nála sokoldalúbb könyves karakter nincs a világon.

Kedvenc mellékszereplő: Nincs. Ilyen sem volt még, de szerintem itt minden figyelem a két főhősre irányul.

Legunszimpatikusabb szereplő: Roamer. Szívből mondom, igazán elmehet a jó édes fenébe.

Értékelés:
Történet: 5/5* - A vége miatt levontam egy csillagot, de egyébként hibátlan.
Karakterek: 5/5** - Ezekkel az emberekkel a valóságban is minden hely ragyogó lenne!
Borító: 5/5** - Megtartották az eredeti borítót, ami nagyon jó döntés volt a kiadó részéről. Gyönyörű!

Kép forrása: Saját

Pár idézet a könyvből:

"Semmi sem tarthatta sokáig e világban."

"Te vagy a szivárvány össze színe a ragyogó fehérségben."

"Kiveszem a borítékot, megfordítom. Szuperkmárkás Ultraviola. - ez áll rajta."

"Te mentetted meg az életemet.
Én miért nem tudtam megmenteni a tiédet?"

"- Minden rendben.
- Minden oké..
- Mindannyian rendben vagyunk..."

"...kik között fényletek, mint csillagok e világon."

Liebster Blog Award - 2016

Halihó! Először is, szeretném megköszönni Nórinak és Diának, hogy jelöltek a díjra. Mind a kettőtök kérdéseit megválaszolom.^-^

De mielőtt elkezdeném... mi is az a Liebster Blog Award?

Miről szól a díj?
• A Liebster Blog Award egy online díj amit bloggerek adnak bloggereknek, hogy új blogokat ismertessenek meg veled, és a te blogod is megismerhessék mások. A liebster szó német eredetű, jelentése: szeretett, kedves, kellemes, értékes, üdvözlendő.

Mik a szabályok?
• Köszönd meg a bloggernek aki jelölt a díjra a posztod elején és linkeld vissza! Jelölj max. 11 bloggert a díjra és linkeld be őket is! Válaszolj a jelölőd 11 feltett kérdésre! Írj 11 érdekességet magadról, hogy az olvasóid jobban megismerjenek! Tegyél fel 11 kérdést a te jelöltjeid
számára!

Válaszaim Dia kérdéseire:
1. Melyik a kedvenc borítód a könyves polcodról?
• Csak egyet választhatok? Gondolom igen, szóval... na jó, lehetetlen egyet választani. Silber és a Vörös Királynő. Tudom, hogy még fájni fog a szívem, pedig jelenleg biztos vagyok a döntésemben.
2. Szeretsz olvasás közben nassolni?
• Neeem. Pedig próbáltam már, de valahogy nem sikerült. Evés és olvasás nem megy együtt. Mindkettő nagy élvezet, és így nem férnek meg egymás mellett. A fizika törvényei szerint, kiütik egymást.:c
3. Szereted ha a kedvenc könyvedből filmet csinálnak?
• Persze hogy! Imádom széles vásznon látni, amit anno el kellett képzelnem. Meg persze érdekes dolog összevetni a saját elképzelésed, a rendező/szöveg-könyv író/blablabla elképzelésével. Mondjuk volt már olyan, hogy nagyon vártam egy könyvből készült filmet, mert hát milyen jó lesz, aztán akkorát bukott az egész, hogy röhögni lehetett az amatőrségén.
4. Melyik kedvenc könyvedből csináltatnál filmet?
• Hmm... A Szólít a Szörny-ből... ja várjunk, abból már készül a film. Akkor... Vándorsólyom Kisasszony Különleges Gyermekei. Ó, basszus, hát abból is lesz idén film. Idén minden jó könyvet megfilmesítenek. A Vörös Királynő c. könyvből. Igen. Könyv formájában is ittam minden szavát, biztos oda-vissza lennék tőle, ha filmet készíthetnék belőle. Mondjuk előbb meg kéne tanulnom filmet rendezni...
5. Egyszerre hány oldalt tudsz el olvasni egy nap?
• Ez nagyon idő- és hangulatfüggő. Ha nem vagyok olyan fáradt, hogy lecke után egyből ágyba zuhanok, akkor hétköznap este lenyomok egy 100 oldalt. Ha fáradt vagyok - ami az esetek nagy százaléka - akkor 30. Hétvégén/szünetbe, ha olyan kedvem van, akkor kiolvasok egy könyvet is egyetlen nap alatt. Mondom, ez teljesen az érzelmeimtől és a szabadidőmtől függ.
6. Kitől olvasol szívesebben magyar íróktól vagy más országbeliektől?
• Szerintem ez igazán édes mindegy dolog. Sosem döntöttem még úgy egy könyv sorsáról, hogy na ezt most ki írta. Ettől függetlenül jóval kevesebb magyar író tollából származó könyvet olvastam, bár mostanában eléggé ráálltam a hazai írók műveire.
7. Melyik könyvben próbálnád ki az életet?
• Mondhatok könyvsorozatot? Remélem igen, mert ha tehetném, én az összes Hollófiúk könyvbe belemásznék, és ki sem jönnék. Imádom azoknak a könyveknek a fantáziavilágát. Annyira haláliak!
8. Klasszikus vagy kortárs?
• Kortárs. Félre értés ne essék, ettől függetlenül nem riadok vissza egy-egy klasszikus műtől, sőt, szívesen olvasom őket, de mégis valahogy a kortárs az, ami az én asztalom.
9. Ki a kedvenc kiadód vagy kiadóid?
• Nincs kedvenc kiadóm, bár a KMK-tól olvastam a legtöbb könyvet, mégsem nevezhetem a kedvencemnek.
10. Hányszor olvastál újra egy könyvet csak azért mert tetszett?

• Nem igazán szoktam újraolvasni. Egyszer, mikor full elfogytak az olvasatlanok, elkezdtem újraolvasni a Csitt, csitt-et, de annyira emlékeztem minden szavára, hogy nem volt akkora élvezet. Szóval nekem bőven fog kelleni öt év, mire egy könyvet úgy újra tudok olvasni, hogy nem emlékezzek minden egyes jelenetére. A jó memória átka.

11. Melyik karakterrel házasodnál össze szívesen?

• Gratulálok Dia, feltetted a világ legnehezebb kérdését! Akkor igazítsuk olyan szereplőkre a kört, akik nem haltak meg. Mert hogy kapásból csak a halottak jutottak eszembe. Ügyes vagy, Livvie, te is azokba a szereplőkbe zúgsz bele fülig, akik aztán meghalnak! Taps nekem. Szóval akkor, ÉLŐ könyves pasik. Túl sokat gondolkodom az egyértelmű válaszon. Richard Gansey. Ő is meghal majd igaz? Na jó, ez nem biztos, de ne alapozzunk instabil dolgokra. Huh. Hát akkor Jace Herondale. És ez végleges döntés. (miérthalmegmindenrohadtjópasiakönyvekben...khm, enyhe kiborulás.)

Válaszaim Nóri kérdéseire:

1. Mi volt az a könyv, ami elindított a könyvmoly életutadon?

• Vándorsólyom Kisasszony Különleges Gyermekei. Mai napig imádom, és már alig várom, hogy áprilisban végre megjelenjen magyarul is a harmadik része.

2. Keménykötésű könyvek, vagy puha?

• Puha. Sokkal praktikusabb, és én nagyon imádom a dombornyomatokat, ami ugye a keménykötésű könyveken nem igazán kitapintható. A keménykötéseseknek két előnye van. 1. A hangjuk valami mennyei. Kopogtattátok már meg egy keménytáblás könyv borítóját? Ha nem, kapjátok le a polcotokról, emeljétek a fületekhez és kopogjatok rajta. Gyönyörű! 2. Ha lerakom állítva, megáll, ráadásul egyenesen, és nem dől el mint a Pisai ferde torony. Vagy esetleg leborul. Ami velem sokszor előfordult már, és nem kicsi hanggal jár.

3. Milyen gyakran veszel könyvet?

• Hű, hát ha van annyi pénzem, hogy szabad. Vagy apukám ad zsebpénzt, vagy ő magától lep meg (ilyet is szokott, egyem a szívét) egy két könyvvel. Van hogy egy hónapba hat könyvet is veszek, de olyan is, hogy hónapokig egyet se. Tavasszal is csak három könyvet szándékozok magamnak venni.

4. Melyik a valószínűbb: azért veszel meg egy könyvet, mert tetszett a filmadaptációja, vagy fordítva?

• Valószínűbb, hogy fordítva. De például az Eleven testek-et, és a Csontváros-t a film változatuk hatására vettem meg.

5. Ha írnál egy könyvet az rendelkezne természetfeletti elemekkel?

• Szerintem igen. Rengeteg történet töredékem van már a laptopomon. Tele van az asztalom Word Doc.-okkal, azok pedig csurig elkezdett történetekkel. Meg persze a fanfic-ek, amiket még ma is írok, de az már egy más téma.

6. Mi az utolsó könyv amit olvastál?

• Kalapos Évától a Massza. Mit ne mondjak, teljesen lehengerelt.

7. Ha a világ véget érne holnap, akkor melyik könyvet olvasnád újra?

• Újra? Hmm... Veled Minden Hely Ragyogó. Nem rég olvastam ki, de szerintem bármikor újratudnám olvasni, annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok újraolvasós fajta.

8. Melyik volt az a könyv, ami jobban tetszett, mint ahogy vártad?

• A fiúknak akiket valaha szerettem. Nem igazán az én műfajom ez a könyv, mégis nagyon tetszett.

9. Ha egy könyv nem tetszik, akkor továbbadsz rajta, vagy akkor is megtartod?

• Megtartom. Mondjuk példának: Fallen, Torment. Ellenpélda: Párválasztó. A Párválasztó-t beajándékoztam az iskolám Könyvkuckójába, amit saját két kezünkkel alakítottunk ki! (Igen, erre szörnyen büszke vagyok.)

10. Mi az a könyv, amit megfilmesítenél, és kik lennének a főszereplők?

• Akkor most kiválasztok egy másik könyvet. Veled Minden Hely Ragyogó, és Finch-et Nicholas Hoult, Violet-et pedig Hannah Murray játszaná. (Yep, anno néztem a Skins-t.)

11. Tudsz zene mellett olvasni?

• Persze! Nekem ez nagyon személyes, minden könyvhöz kötődik egy zene. Például: CoHF - Famous Last Words - The Show Must Go On vagy A fiúknak akiket valaha szerettem - Halsey - Colors.

Szóval igen, ha olvasok, muszáj zenét hallgatnom. Meg mindig muszáj zenét hallgatnom. Most is zenét hallgatok.:'D

11 érdekesség rólam - avagy tudtátok, hogy az ember legnehezebben magáról tud beszélni?:

• 1. Nagyon ügyetlen vagyok. Mindent elejtek, mindennek nekimegyek, mindenben megbotlok és folyton elesek. Ma is, tesi órán az udvaron futottunk, és a csatornaakna fedele egy kicsit felfelé billent. Naná, hogy én meg pont ott futok. Szépen pofára is estem. Nyugodtan nevethettek, én is nevettem magamon, mikor felültem.

• 2. A könyveim után, a telefonom a legfontosabb tárgy az életembe. És nem, nem a net meg ilyenek miatt. Minden képem és minden zeném ott van. És szörnyen büszke vagyok a képeimre. Rengeteg van, és egytől egyig imádom őket. (Ezek letöltött képek, például ilyen montázsszerűség egy-egy könyvhöz, vagy képek tömkelege különböző OTP-k-ről, fanart-ok, vicces tumblr-ről szedett könyves szövegek.)

• 3. Fanfic-eket írok. Ezt azt hiszem fentebb említettem, és nem is tudom miért lényeges, de nagyon nehéz magamról írnom, szóval most ez is számít. (Lásd: bekezdéscím.)

• 4. Először nem könyveket olvastam, hanem blogokon vezetett történeteket. Hát igen, viszont volt egy, ami vagy 70 fejezetes volt, és ráadásul jó is. Hamar ledaráltam, szóval igazából nem is tudom hol kezdődik a könyvmolyságom, mivel a kezdetekben tényleg ilyen sztorikat olvastam, de rendszeresen.

• 5. Nem szeretek könyveket kölcsön adni. Összesen három embernek adok kölcsön könyvet, mert róluk tudom, hogy amikor visszakapom a könyvemet, az az eredeti állapotában lesz.

• 6. Nagyon szeretek sorozatokat nézni. És ami furább, meséket is. Mai, régi, animált, rajzolt teljesen mindegy. Szeretem őket. Nem szokott érdekelni, hogy a nővérem folyton azt mondja, hogy tudok ilyen "ökör" meséket nézni. Egy mesével simán lelehet venni a lábamról. (Példák: Tini Titánok, Bátor a gyáva kutya, Gumball csodálatos világa, Kalandra Fel!, Parkműsor, Steven Univers, Rejtélyek Városkája, Csillag kontra Gonosz Erők, Tom és Jerry, Dexter Laboratóriuma stb.)

• 7. Szeretek rajzolni, viszont nem szeretem a rajzórákat. Ennek egyetlen egy oka van, mégpedig az, hogy utálom ha kivan kötve, mit kell rajzolnom. Én csak akkor tudok szépen rajzolni (mert amúgy nem vagyok rossz benne, és ezt nem azért mondom mert egoista vagyok, mert nem vagyok az) ha olyan kedvem van. Emellett van elég türelmem, ihletem, ötletem, egy kép, amit kedvem támad papírra vetni. De legfőképp akkor szoktam rajzolni, ha nagyon sok időm van.

• 8. Van egy cicám, akit Zokninak hívnak, és nagyon szeretem, de amúgy utálom a macskákat. (Ne kérdezzétek.)

• 9. Mindjárt betelik a könyvespolcom, és akkor megkapom a papám ÓRIÁSI könyvespolcát. Nem kicsit várom, az a polc nagyon szép, attól függetlenül, hogy idős.

• 10. Rengeteg blogot indítottam, míg végül itt lyukadtam ki, és ez most tényleg az én komfortzónám. Értékeléseket írok könyvekről, rengeteg szuper embert ismertem meg. Sokan el sem hiszik, milyen csodálatos ez.

• 11. Fanatikusan rajongok Dylan O'Brien-ért. A fanatikust úgy kell érteni, hogy a képeim felén ő van. (Az körülbelül 2000 (vagy több, már nem tudom) kép.)

Kérdéseim a kihívottaim számára:

1. Emlékszel még arra a könyvre amit életedben először olvastál? Mi volt az?

2. Ha egyik nap arra mennél haza, hogy eltűnt az összes könyved, mit csinálnál/mi lenne a reakciód?

3. Mi ösztönöz arra, hogy egységesen vezesd a blogod, és rendszeresen bejegyzéseket írj?

4. E-book vagy papírkönyv?

5. Gondolkoztál már azon, hogy írsz egy könyvet?

6. Ha csak egyetlen egy könyvedet tarthatnád meg, melyik lenne az?

7. Milyen rend szerint döntöd el, hogy az xy c. könyvet elolvasod vagy nem?

8. Vettél már meg úgy könyvet a borítója miatt, hogy nem tudtad miről szól?

9. Amikor bejegyzést írsz, akkor gépelés közben jönnek az ötletek, vagy napokkal egy blogbejegyzés előtt ötletbörzét tartasz?

10. Mit gondolsz, mitől lesz egy blog jó, igényes és rendszeresen olvasható?

11. Mielőtt rányomsz a 'Közzététel' gombra, és a nagy világhálóra kerülne a bejegyzésed, még átolvasod?

Az én jelöltjeim: Regina, Ashley és Hikari, tíz kicsi könyv és végül Edina. Legyen kellemes napotok!

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Író: Patrick Ness - Siobhan Dowd művének befejezése, kidolgozása
Oldalszám: 216
Eredeti cím: A Monster Calls
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Vivandra Kiadó
Kategóriák: Thriller, ifjúsági irodalom

Fülszöveg: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett.
Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.
Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.
AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.

SPOILER MENTES értékelés: Hát hű. Mit is mondhatnék... nem olvastam még ennyire bonyolult, ám felkavaró könyvet. Még most is úgy érzem magam, mintha olvasnám, pedig már tegnap befejeztem. Ijesztőbbet vártam, pedig én, a nagy thriller mániás, már megtanulhattam volna, hogy az e fajta filmek/könyvek nem is a vérfagyasztó tartalmukról híresek, hanem hogyha nem vagy szemfüles, teljesen elveszel a történetben. Annyi thrillert láttam már életemben, és annyiszor kellett nekem szétválasztani az összekuszálódott történetszálakat, megfejteni ki a hunyó, mielőtt saját magát fedi fel, hogy nem volt nehéz dolgom ezzel a könyvvel. De mindenképpen nézzetek meg pár thrillert/pszichothrillert, mielőtt elkezditek a Szólít a szörnyet. Bonyolult és végeláthatatlan. Pont ezt imádtam az egész sztoriban, hogy használnom kellett minden képzelőerőmet ahhoz, hogy kiigazodjak egyes helyzetekben, hogy sosem tudtam mi jön, és persze hogy előbb jöjjek rá, mi Conor igazsága, mielőtt ő maga is rájönne. Ez sajnos nem sikerült, és ezért is vagyok extázisba, mert nem volt még olyan, hogy ne tudtam volna előbb a történet végét, minthogy az bekövetkezett volna. Siobhan Dowd kitalált egy olyan világot, ami mindenkit megbabonáz, és Patrick Ness megvalósította. Különösen tetszett, hogy a főszereplő velem egykorú, így tényleg nagyon könnyű volt vele azonosulnom. És persze ott van még ez a rémálom dolog, ami egy igazi, kihagyhatatlan elem lett volna a könyvből. Meg hát a szörny. Ő tette az egész történetet szenvedélyessé, elevenné és utánozhatatlanná. Egy szörny, ami megindul ha szólítják, ágak szövik keresztül erőtől duzzadó testét, megmenti az ártatlant, és megbünteti a vétkest? Kit nem babonázna meg? Fogalmam sincs, honnan jött ennek a szörnynek az ötlete, de nagyon is tetszett, a meséivel együtt. Ha egyszer lesz egy gyerekem, elfogom neki olvasni ezt a könyvet. A szörny meséi tanulságosabbak, mint bármelyik gyermekmese. "Hogy lehet valaki egyszerre jó boszorkány és rossz boszorkány, gyilkos és megmentő, gonosz természetű, de igazságos, elvtelen, de jószívű?" (tömör részlet a könyvből) A szörny történetei erre mind választ adnak. Választ adnak olyan kérdésekre, amiket nem akarunk feltenni még saját magunknak sem. A rém először kegyetlennek tűnhet, de ahogy olvasod tovább a könyvet, rájössz, hogy igaza van. Mindenben igaza van. A düh nem szégyen, és Conor dühös. Felkavaró volt a szenvedése, átérezni azt, ami lezajlott benne. Kegyetlen. Minden karakter olyan valódi. Valódi és élő, és nem lehet nem táplálni érzéseket irántuk. A végkifejlet pedig úgy volt tökéletes, ahogy volt. Lezáratlanul.

Kíváncsi lettél a szörny történeteire, Conor igazságára, és arra, hogy mitől bűvös a 12.07-es szám? Minden idők legelmésebb thrillere téged is magával ránt. Rendelt meg ITT!

SPOILERES értékelés: Még több hű. Általában engem a könyvek befejezései lesokkolnak. Nos, a Szólít a szörnynél valahogy nem így lett. Nem kerültem semmiféle sokkba, inkább ilyen elgondolkodó állapoton buckáztam végig pár órán át. Folyamatosan a könyvön kattogtak az agytekervényeim, amik csodálatos módon nem sültek ki olvasás közben. Mint fent is írtam, elég nagy fantázia kell egy ilyen könyvhöz. Nagyon nehéz a dolgok mögé látni, sőt, néha néha lehetetlen is, ezért eléggé megerőlteti az ember agyát. Sajnos akármennyire is edzett vagyok már ebben, most nem sikerült megfejtenem az igazságot. Viszont, nem lepődtem meg, mikor kiderült. (Igen, igen, mindjárt leírom mi volt az igazság, végül is ez egy spoileres értékelés) Mintha egy részem számított volna arra, hogy Conor igen is azt akarta már, hogy vége legyen. Elejétől kezdve tudta, hogy az édesanyja meg fog halni, és ahogy egyre jobban szenvedett az anyja, Conor annál erősebben akarta, hogy végre vége legyen, hogy befejeződjön ez a tortúra. És a szörny ezért jött. Hogy Conor hajlandó legyen beismerni az igazságot, azt az igazságot, amit a lelke mélyére zárt. Ahogy a történet halad, úgy mutatkozik meg Conor igazi személyisége, kiderülnek a titkok, és egyre csak bonyolódik minden. Nem gondoltam volna, hogy egyes részeknél ennyire elfogok veszni, de volt ami kifogott rajtam.
Térjünk át kicsit a karakterekre. Összesen csak három karakterről szeretném kifejteni szerény véleményem. Conor O'Malley egy igen érdekes személyiség. Sokáig nem tudtam kiigazodni rajta, de persze aztán az ő személyiségét is megfejtettem. Érdekes kisgyerek volt, mit ne mondjak. Imádtam.
Nos, most jól lerántom a leplet a mi kis szörnyünkről. Ő ugyanis nem létezik. A szörny nem más, mint Conor lelkének tükre, és végig az volt. Ő testesítette meg a fiú minden kimondatlan érzelmét. Ő volt a dühe, a szomorúsága és a boldogsága. Láthatatlanabb volt mint Conor. És egyáltalán nem csalódtam, mikor erre rájöttem. Így az egész történet érdekesebbé vált, ha mondhatom így, új értelmet nyert. Szóval igen, nincs szörny, és soha nem is volt. Az igazság Conor szörnye.
A harmadik és egyben utolsó szereplő akit kiveséznék, az Harry. Ő az aki minden nap Sullyval és Antonnal az oldalán, megveri Conort, amióta a fiú álmaiba bekúszott AZ a rémálom. Már ezt alapból furának találtam, de végül nem lett belőle semmi. A szörny - azaz Conor - a végén jól összeverte a fiút, és ennyi. Ez picit csalódás volt számomra. Arra számítottam, hogy lesz valami ezzel a Harry gyerekkel, de persze nem lett semmi. Mindentől függetlenül szerettem a karakterét.

Így utoljára még két dolgot jegyeznék meg. Először is... Jim Kay illusztrációi valami lenyűgözőek! Annyira fantasztikus az árnyékolás, és ez a sötét ábrázolás. Jaj, nagyon feldobta az egész könyvet. A második... nem a Vivandra kiadó gondozásában kellett volna megjelennie a regénynek. Az elválasztott szavak helytelenül voltak elválasztva, és ez elég zavaró volt. Helyesbítek, nagyon zavaró volt.

Kedvenc főkarakter: A szörny. SPOILER: de persze ez olyan, mintha azt mondanám, hogy Conor, mert egy és ugyan az :SPOILER VÉGE

Kedvenc mellékkarakter: Harry. Fogalmam sincs milyen oknál fogva, de magával ragadott a személyisége.

Legunszimpatikusabb karakter: Liam, Conor apja. Nem igazán lennék kibékülve azzal a tudattal, ha nekem ilyen apám lenne.

Értékelés:
Történet: 5/5** - Teljesen megbabonáz, higgyétek el. Félelmetesen jó volt.
Karakterek: 5/5 - Mindenki szerethető, és utálható. Ezért írtam fentebb, hogy valódiak.
Borító: 5/3 - Egyáltalán nem tetszik, az angol borító sokkal szebb, érdemesebb lett volna megtartani az eredetit.

Jim Kay illusztrációinak egyike. Ez a személyes kedvencem.

Pár idézet a könyvből:

"Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?"

"- Bárcsak lehetett volna száz évem - mondta nagyon halkan. - Száz évem, amit neked adhattam volna."

"És ha senki sem vesz észre, mondta a szörny, akkor vajon létezel-e egyáltalán?"

"- Viszlát O'Malley - mondta Harry Conor szemébe nézve. - Meg sem látlak többé."

"Az emberek legtöbbször maguknak hazudnak."

A könyv mellé ajánlom (dal): Clairity - Exorcism